„Menteni minden áron, mert az életnél nincs értékesebb kincs!”

Tápiószelei keresés (Ismét nem volt szükség a területkutató kutyáinkra)

2021.09.15-én a Nagykátai Rendőrkapitányság riasztást adott le egy eltűnt nő felkutatására. A riasztás közvetett úton a Cserhát Mentőszervezettől jutott el hozzánk, a rendőrségi kapcsolatfelvétel után 4 fővel és 4 kutyával a helyszínre vonultunk. Az eltűnt hölgy egy sim kártya nélküli telefonról a segélykérőt hívta, de tartózkodási helyét nem tudta behatárolni. A rendőrség elmondása szerint zavart állapotban volt és öngyilkossági szándékkal fenyegetőzött. A rendőrség kérése szerint egy külterületi nádast és a körülötte lévő növényzettel sűrűn benőtt területet kellett volna területkutató kutyákkal átvizsgálni, de közben a hölgy táskáját megtalálták, így volt szagforrásunk személykövető kutya indításához. Zulu az Alapítvány már veteránnak számító kutyája határozott lépésekkel indult el egy külterületi dűlő út felé, ami szeméttel, veszélyes hulladékkal, üveggel, állati és emberi ürülékkel volt övezve. Az ott szabadon tartózkodó kutyák tovább nehezítették a munkáját. Ennek ellenére határozottan mutatta a nyom vonalát, amelyen rendőrségi kísérettel haladtunk. Néhány km. után visszajutottunk a lakott területre. Ekkor a velünk lévő rendőrök értesítést kaptak arról, hogy az eltűnt nő újra bejelentkezett és elmondta tartózkodási helyét. A rendőrök utasítására a kutyát nem vettük le a nyomról, mert az ilyen bejelentések tévesek, vagy félrevezetőek is lehetnek. Ők viszont elmentek leellenőrizni. Zulu a forgalmas utcákon tovább vezette a kutatócsoportot, míg végül egy mentőautóhoz értünk, melybe a hölgyet épp akkor tették be a rendőrök. Zulu egyértelműen azonosította, hogy a hölgy a követett szagnyomhoz kapcsolódik.

Kívánjuk neki, hogy forduljon jobbra az élete!

Egy alapítvány, egy kutyaiskola, és egy vállalkozás vezetése mellett az összes fennmaradó időmet családommal és kutyák kiképzésével töltöm. 1979-től kezdődően kereső- és kísérő szolgálati kutyák oktatásával, 1993 óta mentőkutyák felkészítésével foglalkozom. 2008-ban felkérést kaptam vakvezető kutyák képzésére is, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától, amelyet örömmel vállaltam, hiszen ez a feladat tele van kihívásokkal. Sok munkával, rengeteg időráfordítással jár, de annál nagyobb öröm visszaadni egy vak ember szabadságát egy kutya segítségével, amely vigyázza minden lépését. A vakvezető kutyák átadása valódi siker.   
A sikerek mellett azonban megtalálnak a kudarcok és a problémák is. Ezek persze egyáltalán nem szegik kedvem. Célokat tűzök ki, melyeket minden nap újak követnek. 
Már kétszer is volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen érzés a világbajnoki dobogón állni. Szívszorító és felemelő, amikor felcsendül a Magyar Himnusz egy távoli országban, különösen, ha azt a dobogón állva hallgathatja az ember. Mondhatnám, hogy ennél nincs jobb a világon, de nem mondom, mert ez az érzés eltörpül amellett, amikor egy hazai vagy külföldi bevetés során a csapat visszaadhat egy eltűntnek hitt hozzátartozót a reményt vesztett családjának. 

“A kutyakiképzés nem receptgyűjtemény, hanem gondolkodásmód. Tartalmát, lényegét nem hétpecsétes titokként őrzött és csak a kiválasztottak számára hozzáférhető, már-már mágikus műfogások, hanem olyan természettudományos ismeretek alkotják, amelyeket mindenki elsajátíthat, alkalmazhat és továbbfejleszthet.”

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás