„Menteni minden áron, mert az életnél nincs értékesebb kincs!”

A képzés a vakvezető kutyák felkészítésének tulajdonképpen a második szakasza. A jól szocializált “alapanyag” előállításához megfelelően céltudatos, szakszerű felnevelésre van szükség. Különösen nehéz a feladat, ha egy kutya kölyökkorától kezdve nem családban nő fel. Számos példa van rá, hogy akár állatmenhelyeken is találunk különböző célokra kitűnően alkalmas egyedeket. A vizsgáztatott mentőkutya és vakvezető kutya jelöltek sok esetben állatmenhelyekről, gyepmesteri telepekről kerülnek alapítványunkhoz. Ilyen mentett kutya például Blinki és Lili. Maszat pedig egy családból érkezett hozzánk egy évesen. Szocializációik alacsony szintje miatt a kiképzőik komoly erőfeszítései árán jutottak el arra a szintre, hogy elkezdhető legyen céltudatos felkészítésük a vakvezető munkára.

A képzés 6-8 hónapon át tartó napi 2-3 tréninget jelent. Ez idő alatt a kutyák a kiképzővel együtt, annak lakásán élnek. A munkaidőt (kiképzési időt) pedig az alapítvány lakásként berendezett székhelyén, az utcán és különböző nyilvános helyeken töltik pontos kiképzési terv szerint felépített tanulással.

Megtanulják úgy használni a járdát, hogy természetes vágyaikkal ellentétben soha ne akarják elhagyni, még akkor sem, ha egy másik kutya, macska, vagy egyéb számukra oly csábító inger bukkan fel az útjuk során.

Segíteni leendő gazdijukat minden olyan akadály elkerülésében, ami a vak ember számára veszélyt jelenthet.

Különbséget tenni az apró úthibák és a veszélyt jelentõ gödrök, repedések, árkok között.

Meg kell érteniük, hogy a tárgyakat, járókelőket a járdán közlekedve úgy kell elkerülni, hogy a gazdival is számoljanak. Úgy és csak olyan helyen szabad szabad őt átvezetni, ahol mindketten biztonsággal elférnek.

Figyelemmel kell lenniük az olyan – a kutya számára normális estben lényegtelen – magasan lévő veszélyekre is, ahol a kutya gond nélkül áthaladhat, de az ember nem. Például térhatároló lánc, ideiglenes útlezárás, utcára nyíló ablakok, a fal síkjából kiálló kapcsolószekrény, bankautomata és egyéb a járda fölé nyúló akadályok.

Megtanulják a gazdi parancsát követve megkeresni a gyalogátkelőt, padot, ahol megpihenhetnek, ajtót például egy üzlet, vagy épp a munkahely bejáratánál.

Megismerkednek a lépcsőn való közlekedéssel, sőt a mozgólépcső sem lesz idegen számukra.

Tömegközlekedési eszköz megérkezésekor a nyitott ajtóhoz irányítani a gazdit. Megmutatni hol van szabad ülőhely.

Mindezeken kívül egy sor olyan helyet, tárgyat, járművet, stb. segítenek kipontosítani, ami a vak ember számára csak külső segítséggel menne.

Legvégül pedig, de egyáltalán nem utolsósorban megtanulnak észrevétlenül élni a gazdi lakásában, kulturáltan viselkedni a nyilvános helyeken.

Amiben azonban soha nem hagyatkozhat senki a kutyára, az a forgalom megítélése. A kutya nem tudja biztonsággal felismerni a jelzőlámpát, megítélni egy forgalmi szituációt. Felelőtlenség lenne a kutya döntésére bízni, hogy mikor lehet átkelni egy forgalmas úton. Bár a vak emberek legnagyobb része hallása segítségével kifinomult érzékkel állapítja meg a forgalom leállását, a veszélyes helyeken való átkelésnél mégis lehetőleg egy járókelő segítségét javasoljuk.

Mindezek oktatására olyan technikákat alkalmazunk, melyeket a világ legfejlettebb országaiban mûködő kutyaiskolák is használnak. Az úgynevezett rávezetéses módszer, a helyes cselekvéssor megfelelő pillanatban történő megerősítésével kiválóan alkalmas a kutya viselkedésének gyors és megbízható formálására. Nem rongálja, sőt egyre szorosabbra fűzi a kutya gazdi kapcsolatot.

Ha a fentebb felsoroltakat a kutya már magas szinten betudja mutatni kiképzőjével, akkor áteshetnek az első vizsgán. A munkának azonban itt még koránsincs vége. A vak gazdit is meg kell tanítani arra, hogy értse a kutya által adott információkat és el kell sajátítania, hogy a kutya számára érthető és nem félreérthető jelzéseket adjon. Ez legalább olyan nehéz feladat, mint a kutya kiképzése, és bizony itt is igaz az a tétel, hogy sajnos vannak, akikről a gyakorlás során derül ki az alakalmatlanság. Ezt viszont semmiképpen sem szabad emberi negatívumként értékelni. A jelenségnek ezer oka lehet, de csak akkor ébred rá az ember, amikor együtt kell élni egy kutyával. No meg olyan is van, hogy nem sikerül elsajátítani a kommunikációt: ahogy például az énekléshez sincs mindenkinek képessége, így nagyon gyakori, hogy valaki nem tud kommunikálni az állattal.

Egészen röviden ezek azok a dolgok, amiken átesik egy vakvezető kutya a képzés során, míg odáig jut, hogy utcára léphet – akkorra már nem is annyira – újdonsült gazdájával.

Egy alapítvány, egy kutyaiskola, és egy vállalkozás vezetése mellett az összes fennmaradó időmet családommal és kutyák kiképzésével töltöm. 1979-től kezdődően kereső- és kísérő szolgálati kutyák oktatásával, 1993 óta mentőkutyák felkészítésével foglalkozom. 2008-ban felkérést kaptam vakvezető kutyák képzésére is, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától, amelyet örömmel vállaltam, hiszen ez a feladat tele van kihívásokkal. Sok munkával, rengeteg időráfordítással jár, de annál nagyobb öröm visszaadni egy vak ember szabadságát egy kutya segítségével, amely vigyázza minden lépését. A vakvezető kutyák átadása valódi siker.   
A sikerek mellett azonban megtalálnak a kudarcok és a problémák is. Ezek persze egyáltalán nem szegik kedvem. Célokat tűzök ki, melyeket minden nap újak követnek. 
Már kétszer is volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen érzés a világbajnoki dobogón állni. Szívszorító és felemelő, amikor felcsendül a Magyar Himnusz egy távoli országban, különösen, ha azt a dobogón állva hallgathatja az ember. Mondhatnám, hogy ennél nincs jobb a világon, de nem mondom, mert ez az érzés eltörpül amellett, amikor egy hazai vagy külföldi bevetés során a csapat visszaadhat egy eltűntnek hitt hozzátartozót a reményt vesztett családjának. 

“A kutyakiképzés nem receptgyűjtemény, hanem gondolkodásmód. Tartalmát, lényegét nem hétpecsétes titokként őrzött és csak a kiválasztottak számára hozzáférhető, már-már mágikus műfogások, hanem olyan természettudományos ismeretek alkotják, amelyeket mindenki elsajátíthat, alkalmazhat és továbbfejleszthet.”

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás