A mentőkutyák munkája mögött sokan valamiféle csodálatos, misztikus képességet feltételeznek. Van is, de természetesen, mint sok minden másnak, a mentõkutya kiképzésnek is megvannak a maga racionális magyarázatai. Talán sokak számára illúzióromboló leszek, de kötelességem hírül adni, hogy a mentõkutyák vizsgáztatását több éves kemény, következetes és szakszerû munka elõzi meg. Ami persze nem azt jelenti, hogy sok munkával bármely kutyából jó mentõkutyát lehet faragni, de munka és szakszerû képzés nélkül a legkiválóbb született adottságokkal rendelkezõ kutya sem juthat el addig, hogy egy mentõcsoport munkáját segíteni tudja.

Egészen egyszerûen megfogalmazva: a kiképzés elsõ lépéseként megvizsgáljuk a kutyánknak azt a tulajdonságát, amelynek segítségével a legnagyobb mértékben motiválhatjuk õt. Ilyen lehet pl. az élelem, vagy a játék. Nem törvényszerû azonban, hogy minden egyednél ezek a leghasználhatóbb motivációs képességek, de a gyakorlat az, hogy e két dolog utáni vágy nagyon sok kutyában, nagyon erõsen jelen van, így ezek alkalmazása a legkézenfekvõbb a kiképzés megkezdéséhez. Ha megtaláltuk a legmagasabb szintû vágyat, már “csak” az a feladat, hogy a kiképzés során megértessük a kutyával, hogy bizonyos szituációkban megfelelõ viselkedést kell produkálnia ahhoz, hogy megkapja az általa oly nagyon áhított dolgot. Ha mindezt sikerül megvalósítani, néhány év alatt hatékonyan dolgozni képes mentõkutya lehet az eredmény.

A kiképzéshez ma már nagyon sok kiváló, humánus módszer áll rendelkezésre. Ezek magas szintű elsajátítása és készséggé fejlesztése azonban évekig tartó tanulást, és folyamatos gyakorlást igényel a kiképzőktől.