Munkatársaink

Az alapítvány önkéntesei szabadidejük terhére, térítésmentesen dolgoznak. Önként vállalva azokat a – gyakran embert próbáló – feladatokat, melyeket az Alapító Okirat rögzít. Az önkéntesség ugyanis azt jelenti, hogy önkéntesen, magunkra nézve kötelezőként fogadjuk el az alapítvány közhasznú céljaiban feladatként meghatározottakat.

Mentőkutyás Szolgálat

Szolgálatunk tagjai főként Jászberényben élnek, de az ország néhány egyéb területén is tevékenykednek önkénteseink. Ők valamennyien magas szinten képzett mentőkutya kiképzők, akik elhivatottságukkal és vizsgáztatott kutyáikkal járulnak hozzá, hogy a legrövidebb időn belül tudjunk reagálni a riasztásokra.

Gábor, Cili és Gogó
Brigitta és a kutyái
Ágnes és Brendon
László és Pedró
Jutta és Celia
Norbert és Szanti
Endre, Zulu és Mike
Norbert, Sophie és Blacky
Tamás és Trafi

Utánpótlás csoport …

…akik kutyáikkal lelkesek igyekeznek elérni azt a kiképzési szintet, ami a bevethetőséghez szükséges. Önként vállalva a rengeteg tanulást, áldozatokat hozva annak reményében, hogy egyszer ők is segíthetnek a bajbajutottakon. 

 

István és Samu
Kristóf és Talpas
Robi és Sophie
Zsolt és Maya
Béla és Masni
Marcell és Blacky

Állatvédelmi csoport

Állatmentő munkatársaink a gyepmesteri telepek munkájának kiegészítéseként a speciális mentésre, rehabilitációra szoruló kutyák mentését, ápolását, valamint a gazdakereső kutyák menedzselését végzik.  

Lilla, Tara, Bogyó és Tiffany
Ágnes és Brendon
Brigitta és a kutyái

Önkénteseink 

… akik nem mentőkutya kiképzőként végzik tevékenységüket, hanem az Alapítvány működtetéséhez szükséges egyéb – elengedhetetlenül fontos – feladatok ellátásában jeleskednek. 

Egy alapítvány, egy kutyaiskola, és egy vállalkozás vezetése mellett az összes fennmaradó időmet családommal és kutyák kiképzésével töltöm. 1979-től kezdődően kereső- és kísérő szolgálati kutyák oktatásával, 1993 óta mentőkutyák felkészítésével foglalkozom. 2008-ban felkérést kaptam vakvezető kutyák képzésére is, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától, amelyet örömmel vállaltam, hiszen ez a feladat tele van kihívásokkal. Sok munkával, rengeteg időráfordítással jár, de annál nagyobb öröm visszaadni egy vak ember szabadságát egy kutya segítségével, amely vigyázza minden lépését. A vakvezető kutyák átadása valódi siker.   
A sikerek mellett azonban megtalálnak a kudarcok és a problémák is. Ezek persze egyáltalán nem szegik kedvem. Célokat tűzök ki, melyeket minden nap újak követnek. 
Már kétszer is volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen érzés a világbajnoki dobogón állni. Szívszorító és felemelő, amikor felcsendül a Magyar Himnusz egy távoli országban, különösen, ha azt a dobogón állva hallgathatja az ember. Mondhatnám, hogy ennél nincs jobb a világon, de nem mondom, mert ez az érzés eltörpül amellett, amikor egy hazai vagy külföldi bevetés során a csapat visszaadhat egy eltűntnek hitt hozzátartozót a reményt vesztett családjának. 

“A kutyakiképzés nem receptgyűjtemény, hanem gondolkodásmód. Tartalmát, lényegét nem hétpecsétes titokként őrzött és csak a kiválasztottak számára hozzáférhető, már-már mágikus műfogások, hanem olyan természettudományos ismeretek alkotják, amelyeket mindenki elsajátíthat, alkalmazhat és továbbfejleszthet.”

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás