„Menteni minden áron, mert az életnél nincs értékesebb kincs!”

Bevetés Jászapátin

 

2019. november 28.-án 18 órakor a Jászberényi Rendőrkapitányságról érkezett a riasztás egy 1991-es születésű, vélhetően depressziós állapotban lévő férfi felkutatására, akit utoljára Jászapátin láttak egy szórakozóhelyen, onnan ismeretlen helyre távozott. A férfi öngyilkossági szándékot jelentett be telefonon. Telefonját bemérték, de három átjátszó toronyra is be volt jelentkezve, ezért helyének meghatározása 30-40 km2 –es kört foglalt magába, így ez nem vitte előbbre a kutatást.

Egy személykövető kutyával és három kutatókutyával érkeztünk a helyszínre, miután útba ejtettük az eltűnt lakóhelyét, ahol szagot rögzítettünk. A keresőkutya azonban most nem tudott nekünk irányt mutatni. A szagfelvétel után a szórakozóhely bezárt ajtaját célozta meg, bebocsátásra várva. Ezután tett egy kört a háztömb körül, egy elhagyott ruhaüzem mellett elhaladva és visszavitte a csapatot a kiindulási ponthoz, ahol ismét az ajtót vette célba. Ekkorra a Rendőrség kinyittatta a bejáratot és a rendőrökkel átvizsgáltuk az épületet az udvarral együtt. Ezután a szomszédos – egykor jobb időket látott – ruhaüzembe hatoltunk be szintén rendőri segítséggel, ahol romkutató kutyánkat vetettük be, de a kutatás nem hozott eredményt.

A rendőrség információi szerint a keresett személynek erős kötődése volt a közeli temető egyes sírjaihoz, ezért azt terület-kutató kutyáink segítségével vizsgáltuk át. Ezekkel a műveletekkel kizárható volt a személy ott tartózkodása, de mivel nem volt több olyan helyszín, melynek kapcsán a kutatókutyák munkája indokolt lett volna, ezét felajánlottuk a környék drónnal-  és a közeli tó szonárral történő átvizsgálását. Ezeket csak napkelte után lehetett volna végrehajtani, de erre nem került sor, mert a technikai eszközökkel végrehajtandó akció megkezdése előtt a férfi holttestét Jászapáti és Jászkisér között, az út mentén találták meg.

Részvétünk a családnak!    

Egy alapítvány, egy kutyaiskola, és egy vállalkozás vezetése mellett az összes fennmaradó időmet családommal és kutyák kiképzésével töltöm. 1979-től kezdődően kereső- és kísérő szolgálati kutyák oktatásával, 1993 óta mentőkutyák felkészítésével foglalkozom. 2008-ban felkérést kaptam vakvezető kutyák képzésére is, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától, amelyet örömmel vállaltam, hiszen ez a feladat tele van kihívásokkal. Sok munkával, rengeteg időráfordítással jár, de annál nagyobb öröm visszaadni egy vak ember szabadságát egy kutya segítségével, amely vigyázza minden lépését. A vakvezető kutyák átadása valódi siker.   
A sikerek mellett azonban megtalálnak a kudarcok és a problémák is. Ezek persze egyáltalán nem szegik kedvem. Célokat tűzök ki, melyeket minden nap újak követnek. 
Már kétszer is volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen érzés a világbajnoki dobogón állni. Szívszorító és felemelő, amikor felcsendül a Magyar Himnusz egy távoli országban, különösen, ha azt a dobogón állva hallgathatja az ember. Mondhatnám, hogy ennél nincs jobb a világon, de nem mondom, mert ez az érzés eltörpül amellett, amikor egy hazai vagy külföldi bevetés során a csapat visszaadhat egy eltűntnek hitt hozzátartozót a reményt vesztett családjának. 

“A kutyakiképzés nem receptgyűjtemény, hanem gondolkodásmód. Tartalmát, lényegét nem hétpecsétes titokként őrzött és csak a kiválasztottak számára hozzáférhető, már-már mágikus műfogások, hanem olyan természettudományos ismeretek alkotják, amelyeket mindenki elsajátíthat, alkalmazhat és továbbfejleszthet.”

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás