„Menteni minden áron, mert az életnél nincs értékesebb kincs!”

Bogárkát elgázolták az éjszaka

2020.június 07. napján 02 óra 20 perckor csörgött az alapítvány készenléti telefonja.
Egy horgászatból hazafelé tartó kedves férfi szólalt meg a telefonban csendesen. Miután elnézést kért az éjszakai zavarásért, elmondta, hogy a Barátok Templománál vigyáz egy kutyára, amit az orra előtt ütöttek el. Annyit tudott, hogy egy fehér autó volt, de miután egy kicsit lassított tovább is hajtott. A helyszínre vonultunk, ahol azonnal chipet olvastunk a kutyában, de mivel a törvények nem engedik meg, hogy az alapítványok hozzáférjenek az adatbázishoz, ezért a tulajdonos kilétéről csak reggel tudtunk információt szerezni. A horgász segítségével a kiskutyát a szállítójárművünkbe fektettük. Igaz, fektetni nem kellett, mivel felállni sem tudott. Az éjszaka hátralévő részét békésen, csendben töltötte. Csak reménykedtünk abban, hogy kibírja reggelig. Reggel azonnal egyeztettünk az állatorvossal. Vasárnap lévén nem volt rendelés, ennek ellenére az egyik fiatal állatorvos bejött a klinikára és megröntgenezte. Kiderült, hogy törése nincs, de az egyik csípője súlyosan kificamodott, műtétre lesz szüksége. Hosszú hatású fájdalomcsillapítókat, gyulladásgátlót és egy hétfői műtéti időpontot is kapott.
Ezt követően a gazdi felkeresése következett, mert a regisztrációban telefonszám nem szerepelt. Miután sikerült felkutatni, a gazdi megrendülve fogadta az éjszaka elveszett süket, vak, 17 éves kutyusát.

Reménykedünk, hogy a műtét után élete utolsó szakaszát békében élheti szeretett gazdája társaságában.

Egy alapítvány, egy kutyaiskola, és egy vállalkozás vezetése mellett az összes fennmaradó időmet családommal és kutyák kiképzésével töltöm. 1979-től kezdődően kereső- és kísérő szolgálati kutyák oktatásával, 1993 óta mentőkutyák felkészítésével foglalkozom. 2008-ban felkérést kaptam vakvezető kutyák képzésére is, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától, amelyet örömmel vállaltam, hiszen ez a feladat tele van kihívásokkal. Sok munkával, rengeteg időráfordítással jár, de annál nagyobb öröm visszaadni egy vak ember szabadságát egy kutya segítségével, amely vigyázza minden lépését. A vakvezető kutyák átadása valódi siker.   
A sikerek mellett azonban megtalálnak a kudarcok és a problémák is. Ezek persze egyáltalán nem szegik kedvem. Célokat tűzök ki, melyeket minden nap újak követnek. 
Már kétszer is volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen érzés a világbajnoki dobogón állni. Szívszorító és felemelő, amikor felcsendül a Magyar Himnusz egy távoli országban, különösen, ha azt a dobogón állva hallgathatja az ember. Mondhatnám, hogy ennél nincs jobb a világon, de nem mondom, mert ez az érzés eltörpül amellett, amikor egy hazai vagy külföldi bevetés során a csapat visszaadhat egy eltűntnek hitt hozzátartozót a reményt vesztett családjának. 

“A kutyakiképzés nem receptgyűjtemény, hanem gondolkodásmód. Tartalmát, lényegét nem hétpecsétes titokként őrzött és csak a kiválasztottak számára hozzáférhető, már-már mágikus műfogások, hanem olyan természettudományos ismeretek alkotják, amelyeket mindenki elsajátíthat, alkalmazhat és továbbfejleszthet.”

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás