„Menteni minden áron, mert az életnél nincs értékesebb kincs!”

Kutyakölykök a betontörmelék alatt (videó)

Egy kedves állatbarát értesítette alapítványunkat, hogy kölyökkutyák bujkálnak egy útszéli építési törmelékkupac alatt. A helyszínre érkezésünket agresszív elutasítással fogadta a két fekete gombóc, akik 7-8 hetesek lehetnek. A búvóhelyüket igyekeztünk annyira szétbontani, hogy hozzájuk férjünk, nagyon vigyázva arra, hogy a labilis törmelékrakás nehogy beomoljon, veszélyeztetve a mentendők vagy a mentők biztonságát. Kiemelésüket rémült tiltakozással fogadták. Olyannyira, hogy az egyikük menekülést remélve arcon is harapta a segítségnyújtót. Viselkedésük egyértelműen arra utalt, hogy emberi kéz soha sem érintette őket. Kondíciójuk alapján elegendő élelmet kaptak előző lakóhelyükön, de hemzsegtek bennük a bolhák és férgesek is voltak. Az állatorvosi vizsgálaton az antiszociális viselkedésen túl semmiféle egyéb rendellenességre nem derült fényt. A parazitairtás megtörtént és remélhetően egy következetes szocializációs tréninget követően képesek lesznek majd beilleszkedni egy gondoskodó családba.

Köszönjük, ha Patronálásra méltónak tartja tevékenységünket!
Become a patron at Patreon!

Egy alapítvány, egy kutyaiskola, és egy vállalkozás vezetése mellett az összes fennmaradó időmet családommal és kutyák kiképzésével töltöm. 1979-től kezdődően kereső- és kísérő szolgálati kutyák oktatásával, 1993 óta mentőkutyák felkészítésével foglalkozom. 2008-ban felkérést kaptam vakvezető kutyák képzésére is, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától, amelyet örömmel vállaltam, hiszen ez a feladat tele van kihívásokkal. Sok munkával, rengeteg időráfordítással jár, de annál nagyobb öröm visszaadni egy vak ember szabadságát egy kutya segítségével, amely vigyázza minden lépését. A vakvezető kutyák átadása valódi siker.   
A sikerek mellett azonban megtalálnak a kudarcok és a problémák is. Ezek persze egyáltalán nem szegik kedvem. Célokat tűzök ki, melyeket minden nap újak követnek. 
Már kétszer is volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen érzés a világbajnoki dobogón állni. Szívszorító és felemelő, amikor felcsendül a Magyar Himnusz egy távoli országban, különösen, ha azt a dobogón állva hallgathatja az ember. Mondhatnám, hogy ennél nincs jobb a világon, de nem mondom, mert ez az érzés eltörpül amellett, amikor egy hazai vagy külföldi bevetés során a csapat visszaadhat egy eltűntnek hitt hozzátartozót a reményt vesztett családjának. 

“A kutyakiképzés nem receptgyűjtemény, hanem gondolkodásmód. Tartalmát, lényegét nem hétpecsétes titokként őrzött és csak a kiválasztottak számára hozzáférhető, már-már mágikus műfogások, hanem olyan természettudományos ismeretek alkotják, amelyeket mindenki elsajátíthat, alkalmazhat és továbbfejleszthet.”

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás