Kutyakölykök a betontörmelék alatt (videó)

Egy kedves állatbarát értesítette alapítványunkat, hogy kölyökkutyák bujkálnak egy útszéli építési törmelékkupac alatt. A helyszínre érkezésünket agresszív elutasítással fogadta a két fekete gombóc, akik 7-8 hetesek lehetnek. A búvóhelyüket igyekeztünk annyira szétbontani, hogy hozzájuk férjünk, nagyon vigyázva arra, hogy a labilis törmelékrakás nehogy beomoljon, veszélyeztetve a mentendők vagy a mentők biztonságát. Kiemelésüket rémült tiltakozással fogadták. Olyannyira, hogy az egyikük menekülést remélve arcon is harapta a segítségnyújtót. Viselkedésük egyértelműen arra utalt, hogy emberi kéz soha sem érintette őket. Kondíciójuk alapján elegendő élelmet kaptak előző lakóhelyükön, de hemzsegtek bennük a bolhák és férgesek is voltak. Az állatorvosi vizsgálaton az antiszociális viselkedésen túl semmiféle egyéb rendellenességre nem derült fényt. A parazitairtás megtörtént és remélhetően egy következetes szocializációs tréninget követően képesek lesznek majd beilleszkedni egy gondoskodó családba.

Köszönjük, ha Patronálásra méltónak tartja tevékenységünket!

Egy alapítvány, egy kutyaiskola, és egy vállalkozás vezetése mellett az összes fennmaradó időmet családommal és kutyák kiképzésével töltöm. 1979-től kezdődően kereső- és kísérő szolgálati kutyák oktatásával, 1993 óta mentőkutyák felkészítésével foglalkozom. 2008-ban felkérést kaptam vakvezető kutyák képzésére is, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától, amelyet örömmel vállaltam, hiszen ez a feladat tele van kihívásokkal. Sok munkával, rengeteg időráfordítással jár, de annál nagyobb öröm visszaadni egy vak ember szabadságát egy kutya segítségével, amely vigyázza minden lépését. A vakvezető kutyák átadása valódi siker.   
A sikerek mellett azonban megtalálnak a kudarcok és a problémák is. Ezek persze egyáltalán nem szegik kedvem. Célokat tűzök ki, melyeket minden nap újak követnek. 
Már kétszer is volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen érzés a világbajnoki dobogón állni. Szívszorító és felemelő, amikor felcsendül a Magyar Himnusz egy távoli országban, különösen, ha azt a dobogón állva hallgathatja az ember. Mondhatnám, hogy ennél nincs jobb a világon, de nem mondom, mert ez az érzés eltörpül amellett, amikor egy hazai vagy külföldi bevetés során a csapat visszaadhat egy eltűntnek hitt hozzátartozót a reményt vesztett családjának. 

“A kutyakiképzés nem receptgyűjtemény, hanem gondolkodásmód. Tartalmát, lényegét nem hétpecsétes titokként őrzött és csak a kiválasztottak számára hozzáférhető, már-már mágikus műfogások, hanem olyan természettudományos ismeretek alkotják, amelyeket mindenki elsajátíthat, alkalmazhat és továbbfejleszthet.”

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás