Összefoglaló a törökországi földrengésről!

A törökországi földrengésnél három romkutató kutyás párosunk segítette a mentési munkálatokat:

Szabó Gábor és Gogo (Gábor alapítványunk elnöke és szakmai vezetője) Mezősi Tamás és Trafy (Tamás a Baráthegyi Vakvezetőkutya Iskola elnöke és alapítványunk önkéntes kutyavezetője) Mező Marcell és Black (Marcell 19 éves tanuló, jelenleg érettségi előtt áll és orvosi egyetemre készül. Ő a legfiatalabb a kint lévő magyar speciális mentők közül és szintén alapítványunk önkéntes kutyavezetője).

A mentésben részt vevő kutyák képzettségét sajnos még mindig nem kérik számon sehol.

Alapítványunk büszke arra, hogy kizárólag nemzetközi vizsgával (IRO – Internationale Rettungshunde Organisation) rendelkező kutyákat alkalmazunk éles helyzetekben, legyen az egy hazai eltűnési ügy, vagy ilyen súlyos katasztrófa, mint a mostani törökországi földrengés. Egy ilyen vizsga a tárgyévben és az azt követő év december 31.-ig érvényes, utána újra kell vizsgázni.

Önkénteseink magyar idő szerint kedden (február 7.-én) 14 órakor érkeztek meg Hatay városába, a 18 főből álló Baptista Szeretetszolgálat HUBA Rescue24 egészségügyi és kutató-mentőcsapatának tagjaiként. Az első időszakban teljes volt a pánik és a zűrzavar és alig voltak mentőcsapatok. Rengeteg volt az átkutatandó épület. Olyan címekre irányították a kereső csapatokat, ahol vélhetően voltak túlélők. Ezeket a helyeket kellett a kutyák segítségével átvizsgálni. A helyszínekre teherautókkal vitték a csapatokat. Rövid felderítés után a kutyásoké volt a terep. A kutya a kiképzése során megtanulta, hogy ha élő embert talál, hangos ugatásba kezd. Ezeken a pontokon folytatták tovább a kutatást, ami sok esetben hosszú órákat vett igénybe.

A jól képzett mentőkutya romkutatásnál a körülményektől függően kb. 6-8 méterről képes kiszagolni az embert, de akár még nagyobb távolságról is, amennyiben optimálisak a körülmények.

Általában 10-15 percig dolgozik egy kutya, azután kontrollkutya nézi át ugyanazt a területet. A bizonytalan helyszíneket 3 kutyával is kontrollálják. Amíg az egyik kutya dolgozik, a másik pihen. Ha a kutya talál valakit, megkezdődik a kimentése a technikai szakemberek segítségével.

Sajnos jelenleg már nagyon kevés az esély, hogy túlélőkre bukkanjanak. Megkezdték lebontani az emeleteket. Emeletenként csinálnak kutatónyílásokat, és azon keresztül próbálják a kutyák segítségével eldönteni, hogy van e bent élő ember, vagy már csak holttestek. Nagy a fizikai és a lelki teher is, pláne ennyi idő eltelte után. A szakmai elhivatottságuk, tenni akarásuk azonban mindennél erősebb. De sok más kihívással is szembe kell nézniük egy ilyen helyzetben, és kőkeményen ki kell tudniuk lépni a komfortzónájukból: éjjel mínusz 8 fok, sátor, hálózsák, nincs megfelelő élelem, nincs fürdés-zuhanyzás, se normális WC, mindez több napon keresztül igen embert próbáló. Sajnos a kutatás során Gogo lába megsérült, a két lábujja között lévő „úszóhártyát” vágta el egy üveg. Szerencsére nem súlyos a sérülése, de a fertőzésveszély miatt őt már nem tudják alkalmazni.

Hamarosan befejeződik a kutatás-mentés és levonulnak a mentőcsapatok a helyszínről.