„Menteni minden áron, mert az életnél nincs értékesebb kincs!”

Személykeresés Jászberényben

A kép a rajta lévők szóbeli hozzájárulásával került közzétételre.

2019. szeptember 30. napján 8:36 perckor riasztás érkezett a jászberényi Rendőrkapitányságról egy eltűnt személy felkutatására. A 89 éves bácsi reggel 6 órakor otthonából a kerítésen átmászva ismeretlen helyre távozott. Fia elmondása szerint édesapja erős demenciában szenved, így térben-időben dezorientált.  Mivel az eltűnés és a riasztás között relatív kevés idő telt el, Zulu a személykövető kutya Kovács Endre kutyavezetővel a bácsi hálószobájából vett szagminta segítségével azonnal a nyomába eredt. A nyom első szakaszán nagyon céltudatosan haladtak, majd néhány utcával arrébb egy ház kerítésénél Zulu a bejárati ajtóra ágaskodva jelezte, hogy az általa követett szag a kilincsen van. Az ott lakók készségesen segítettek és beengedték a rendőröket az udvarra, de elmondták, hogy a kapu mindig zárva van, és nem járt itt idegen, a bácsit nem ismerik.  Arra gondoltunk, hogy talán azt hitte otthon van és be akart menni, de mivel zárva találta a kaput, tovább haladt. Nem így történt, ettől a ponttól Zulu már sokkal kevésbé volt célorientált, úgy tűnt, hogy nem követi, hanem keresi a környezetben lévő szagokat. Ebből arra következtettünk, hogy a kaputól a bácsi visszafordulhatott. Mintegy fél óra telt el, amikor jelzést kaptunk a Rendőrségtől, hogy a keresés véget ért, mert néhány utcával arrébb megtalálták a bácsit, aki fizikailag kitűnő állapotban volt. Kissé fáradtan ugyan, de szerencsésen hazakerült.

Egy alapítvány, egy kutyaiskola, és egy vállalkozás vezetése mellett az összes fennmaradó időmet családommal és kutyák kiképzésével töltöm. 1979-től kezdődően kereső- és kísérő szolgálati kutyák oktatásával, 1993 óta mentőkutyák felkészítésével foglalkozom. 2008-ban felkérést kaptam vakvezető kutyák képzésére is, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától, amelyet örömmel vállaltam, hiszen ez a feladat tele van kihívásokkal. Sok munkával, rengeteg időráfordítással jár, de annál nagyobb öröm visszaadni egy vak ember szabadságát egy kutya segítségével, amely vigyázza minden lépését. A vakvezető kutyák átadása valódi siker.   
A sikerek mellett azonban megtalálnak a kudarcok és a problémák is. Ezek persze egyáltalán nem szegik kedvem. Célokat tűzök ki, melyeket minden nap újak követnek. 
Már kétszer is volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen érzés a világbajnoki dobogón állni. Szívszorító és felemelő, amikor felcsendül a Magyar Himnusz egy távoli országban, különösen, ha azt a dobogón állva hallgathatja az ember. Mondhatnám, hogy ennél nincs jobb a világon, de nem mondom, mert ez az érzés eltörpül amellett, amikor egy hazai vagy külföldi bevetés során a csapat visszaadhat egy eltűntnek hitt hozzátartozót a reményt vesztett családjának. 

“A kutyakiképzés nem receptgyűjtemény, hanem gondolkodásmód. Tartalmát, lényegét nem hétpecsétes titokként őrzött és csak a kiválasztottak számára hozzáférhető, már-már mágikus műfogások, hanem olyan természettudományos ismeretek alkotják, amelyeket mindenki elsajátíthat, alkalmazhat és továbbfejleszthet.”

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás