Személykeresés Jászberényben

A kép a rajta lévők szóbeli hozzájárulásával került közzétételre.

2019. szeptember 30. napján 8:36 perckor riasztás érkezett a jászberényi Rendőrkapitányságról egy eltűnt személy felkutatására. A 89 éves bácsi reggel 6 órakor otthonából a kerítésen átmászva ismeretlen helyre távozott. Fia elmondása szerint édesapja erős demenciában szenved, így térben-időben dezorientált.  Mivel az eltűnés és a riasztás között relatív kevés idő telt el, Zulu a személykövető kutya Kovács Endre kutyavezetővel a bácsi hálószobájából vett szagminta segítségével azonnal a nyomába eredt. A nyom első szakaszán nagyon céltudatosan haladtak, majd néhány utcával arrébb egy ház kerítésénél Zulu a bejárati ajtóra ágaskodva jelezte, hogy az általa követett szag a kilincsen van. Az ott lakók készségesen segítettek és beengedték a rendőröket az udvarra, de elmondták, hogy a kapu mindig zárva van, és nem járt itt idegen, a bácsit nem ismerik.  Arra gondoltunk, hogy talán azt hitte otthon van és be akart menni, de mivel zárva találta a kaput, tovább haladt. Nem így történt, ettől a ponttól Zulu már sokkal kevésbé volt célorientált, úgy tűnt, hogy nem követi, hanem keresi a környezetben lévő szagokat. Ebből arra következtettünk, hogy a kaputól a bácsi visszafordulhatott. Mintegy fél óra telt el, amikor jelzést kaptunk a Rendőrségtől, hogy a keresés véget ért, mert néhány utcával arrébb megtalálták a bácsit, aki fizikailag kitűnő állapotban volt. Kissé fáradtan ugyan, de szerencsésen hazakerült.

Köszönjük, ha Patronálásra méltónak tartja tevékenységünket!

Egy alapítvány, egy kutyaiskola, és egy vállalkozás vezetése mellett az összes fennmaradó időmet családommal és kutyák kiképzésével töltöm. 1979-től kezdődően kereső- és kísérő szolgálati kutyák oktatásával, 1993 óta mentőkutyák felkészítésével foglalkozom. 2008-ban felkérést kaptam vakvezető kutyák képzésére is, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától, amelyet örömmel vállaltam, hiszen ez a feladat tele van kihívásokkal. Sok munkával, rengeteg időráfordítással jár, de annál nagyobb öröm visszaadni egy vak ember szabadságát egy kutya segítségével, amely vigyázza minden lépését. A vakvezető kutyák átadása valódi siker.   
A sikerek mellett azonban megtalálnak a kudarcok és a problémák is. Ezek persze egyáltalán nem szegik kedvem. Célokat tűzök ki, melyeket minden nap újak követnek. 
Már kétszer is volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen érzés a világbajnoki dobogón állni. Szívszorító és felemelő, amikor felcsendül a Magyar Himnusz egy távoli országban, különösen, ha azt a dobogón állva hallgathatja az ember. Mondhatnám, hogy ennél nincs jobb a világon, de nem mondom, mert ez az érzés eltörpül amellett, amikor egy hazai vagy külföldi bevetés során a csapat visszaadhat egy eltűntnek hitt hozzátartozót a reményt vesztett családjának. 

“A kutyakiképzés nem receptgyűjtemény, hanem gondolkodásmód. Tartalmát, lényegét nem hétpecsétes titokként őrzött és csak a kiválasztottak számára hozzáférhető, már-már mágikus műfogások, hanem olyan természettudományos ismeretek alkotják, amelyeket mindenki elsajátíthat, alkalmazhat és továbbfejleszthet.”

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás