„Menteni minden áron, mert az életnél nincs értékesebb kincs!”

Zana és Zümi

Zümi és Zana  lett a neve annak a két kislány kutyusnak, akiket legutóbb mentettünk.
Jászdózsa és Tarnaörs között hagyta őket magukra valaki, aki úgy gondolta, hogy nincs már rájuk szükség és ez a legegyszerűbb módja, hogy megszabaduljon tőlük. A két kutyuska az úttest mellett egy bokor alatt keresett menedéket a tűző nap elől. Az arra járó állatszerető emberek, miután felfedezték őket, élelmet és vizet vittek nekik, de sajnos a befogadásukat senki nem tudta vállalni. Ahogy minden állatvédő szervezet a saját bőrén tapasztalja, a jelenlegi helyzetben mindenhol teltház van, csak hébe-hóba sikerül egy-egy gazdira várót szerető családhoz adni, az ilyen szerencsétlen sorsú állatok száma pedig egyre csak nő.
Szerencse, hogy alapítványunknál éppen volt egy megüresedett kennel, így tudtuk fogadni a két kutyust, akik kb. 1,5-2 évesek lehetnek. Zana nagyon gyorsan úgy döntött, hogy velünk jön, de Zümi már nem volt olyan egyszerű eset. Bent kucorgott a bokor alatt, és nem akart mozdulni sem. Pár perc múlva vettük észre, hogy egy frissen vérző seb van az oldalán. A kitartásunknak meglett a gyümölcse és végül engedte ő is, hogy megfogjuk és az autóba tegyük, ahol a társa már nagyon várta őt. A sérülése miatt az állatorvoshoz vezetett az utunk, ahol ellátták a sebeit (szerencsére nem komoly sérülések) és kaptak bolha-kullancs elleni kezelést is. Chip természetesen nem volt bennük.
A mini menhelyünkön várják a gazdijukat! 

Egy alapítvány, egy kutyaiskola, és egy vállalkozás vezetése mellett az összes fennmaradó időmet családommal és kutyák kiképzésével töltöm. 1979-től kezdődően kereső- és kísérő szolgálati kutyák oktatásával, 1993 óta mentőkutyák felkészítésével foglalkozom. 2008-ban felkérést kaptam vakvezető kutyák képzésére is, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától, amelyet örömmel vállaltam, hiszen ez a feladat tele van kihívásokkal. Sok munkával, rengeteg időráfordítással jár, de annál nagyobb öröm visszaadni egy vak ember szabadságát egy kutya segítségével, amely vigyázza minden lépését. A vakvezető kutyák átadása valódi siker.   
A sikerek mellett azonban megtalálnak a kudarcok és a problémák is. Ezek persze egyáltalán nem szegik kedvem. Célokat tűzök ki, melyeket minden nap újak követnek. 
Már kétszer is volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen érzés a világbajnoki dobogón állni. Szívszorító és felemelő, amikor felcsendül a Magyar Himnusz egy távoli országban, különösen, ha azt a dobogón állva hallgathatja az ember. Mondhatnám, hogy ennél nincs jobb a világon, de nem mondom, mert ez az érzés eltörpül amellett, amikor egy hazai vagy külföldi bevetés során a csapat visszaadhat egy eltűntnek hitt hozzátartozót a reményt vesztett családjának. 

“A kutyakiképzés nem receptgyűjtemény, hanem gondolkodásmód. Tartalmát, lényegét nem hétpecsétes titokként őrzött és csak a kiválasztottak számára hozzáférhető, már-már mágikus műfogások, hanem olyan természettudományos ismeretek alkotják, amelyeket mindenki elsajátíthat, alkalmazhat és továbbfejleszthet.”

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás