Esélye sem lett volna a túlélésre …

2022. március 7.-én 15:30-kor a Jászberényi Rendőrkapitányság ügyeletese hívta a Kutyákkal az Életért Alapítvány riasztási számát. Egy 48 éves depressziós nő eltűnésével kapcsolatban kérték a segítségünket, aki búcsúlevelet hagyva otthonából ismeretlen helyre távozott. A tanyában talált szagminták segítségével két személykövető kutyát is indítottunk egymás után. Zulu és Mike szinte ugyanazt az utat járták le, egymás munkáját igazolva, ám ahol az eltűnt zavarodottan, saját nyomát többször keresztezve céltalanul bolyongott, már nem tudták tovább mutatni a haladási irányt. A rendőrök már korábban lekérték a telefonja cellainformációját, melyből megállapítható volt, hogy a nő nem lehet messze. Közben teljesen besötétedett. Nitro és Gogo a két területkutató kutya munkájára volt szükség. Az útszéli árkokat, erdőket és egy kisebb mocsarat is átvizsgáltunk, amikor egy düledező lakatlan tanya közelében Gogo viselkedése hirtelen megváltozott. Orrát a magasba emelve gyors léptekkel indult a tanya irányába. Talán 10 másodperc telhetett el, amikor meghallottuk jellegzetes ugatását. Biztosak voltunk benne, hogy megvan a nő. Rohantunk a hang irányába és az elemlámpák fényében megpillantottuk. Magatehetetlenül ült a hideg földön, tekintete zavart volt. Arcán horzsolások és egész testében remegett. Körülötte mindenfelé gyógyszeres dobozok. Betakargattuk és hívtuk a mentésirányító rendőrt, aki azonnal mentőt rendelt a helyszínre.
Ha nem találtunk volna rá a szerencsétlen asszonyra, esélye sem lett volna túlélni a -5°-os éjszakát.
Köszönjük, ha Patronálásra méltónak tartja tevékenységünket!

Egy alapítvány, egy kutyaiskola, és egy vállalkozás vezetése mellett az összes fennmaradó időmet családommal és kutyák kiképzésével töltöm. 1979-től kezdődően kereső- és kísérő szolgálati kutyák oktatásával, 1993 óta mentőkutyák felkészítésével foglalkozom. 2008-ban felkérést kaptam vakvezető kutyák képzésére is, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától, amelyet örömmel vállaltam, hiszen ez a feladat tele van kihívásokkal. Sok munkával, rengeteg időráfordítással jár, de annál nagyobb öröm visszaadni egy vak ember szabadságát egy kutya segítségével, amely vigyázza minden lépését. A vakvezető kutyák átadása valódi siker.   
A sikerek mellett azonban megtalálnak a kudarcok és a problémák is. Ezek persze egyáltalán nem szegik kedvem. Célokat tűzök ki, melyeket minden nap újak követnek. 
Már kétszer is volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen érzés a világbajnoki dobogón állni. Szívszorító és felemelő, amikor felcsendül a Magyar Himnusz egy távoli országban, különösen, ha azt a dobogón állva hallgathatja az ember. Mondhatnám, hogy ennél nincs jobb a világon, de nem mondom, mert ez az érzés eltörpül amellett, amikor egy hazai vagy külföldi bevetés során a csapat visszaadhat egy eltűntnek hitt hozzátartozót a reményt vesztett családjának. 

“A kutyakiképzés nem receptgyűjtemény, hanem gondolkodásmód. Tartalmát, lényegét nem hétpecsétes titokként őrzött és csak a kiválasztottak számára hozzáférhető, már-már mágikus műfogások, hanem olyan természettudományos ismeretek alkotják, amelyeket mindenki elsajátíthat, alkalmazhat és továbbfejleszthet.”

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás